Kérdések lelkiismeret-vizsgálathoz

(Felnőttek részére)

Kédések önmagunkhoz Isten jelenlétében

Otthonom/Otthonunk

• Igyekszem-e egyre szebbé, kedvesebbé, barátságosabbá tenni otthonunkat? Törekszem-e arra, hogy családom tagjai a lakásban igazán otthonosan érezzék magukat? Szívesen töltöm-e otthon a szabadidőmet?
• Türelmes vagyok-e családtagjaim, különösen az idősek és a fiatalok életstílusa iránt? Házastársam és gyermekeim barátait szívesen látom-e otthonunkban?
• Vallásosságunk látható, érzékelhető otthonunkban, családunkban?
• Rendben tartjuk-e otthonunkat? Megosztjuk-e az otthoni feladatokat? Buzdítom-e gyerekeimet, hogy önzetlenül is segítsenek? Figyelek-e arra, hogy segítségük ne legyen terhes számukra? Ha olyan házimunkát kell végeznem, amit nem szeretek, nem végzem-e dühösen, indulatosan, sértődötten? Másfelől: nem vagyok-e rabja otthonunknak, aki soha nem pihenhet? Nem tartok-e túlzott rendet, ami kiállító teremmé teszi a lakást, és akadályozza, hogy otthon legyen?
• Okosan gazdálkodok-e a pénzzel? Az ezzel kapcsolatos kérdéseket megbeszélem-e házastársammal? Segítünk-e másokat anyagilag?
• Minek tartanak engem a többiek a családban? Basának? Házisárkánynak? Vagy elég jó szülőnek? Biztos lehetek ez utóbbiban?
• Vannak-e közös étkezéseink? Étkezéseink közben boldog, vidám hangulat uralkodik vagy mogorva hallgatás, zsörtölődés, harag? Van beszélgetés ilyenkor, vagy talán ekkor is csak az okostelefonra figyelünk?  Olyan-e a társalgás szelleme, hogy a gyermekek nyugodtan hallgathatják, és részt is vehetnek benne? Nem hozakodunk-e elő az asztalnál mindig csak a kellemetlen dolgokkal?
• Igyekszünk-e akkor is ízlésesen teríteni, amikor nem várunk vendégeket? Nem vagyunk-e az étkezésben kényeskedők, válogatósak (az esetleg szükséges diéta kivételével)? Elismerjük-e házastársunk, gyermekünk konyhaművészetét? Tanítom-e gyermekeinket az illemszabályokra, főleg saját példámmal?
• Van meghitt esti családi együttlétünk?

Hivatásbeli munkám

• Szeretem-e a munkámat, hivatásomat? Igyekszem-e benne örömet találni akkor is, ha a kényszerűség vállaltam el munkámat? Igyekszem-e magamat szakmámban művelni, tökéletesíteni? Pontos vagyok-e a munkahelyemen, és lelkiismeretesen végzem-e a munkámat? Megbízható vagyok-e abban, amit vállaltam? Ha külön munkát is vállalok,  nem történik-e ez saját egészségem és családi békém rovására? Nem vagyok-e a munkahajsza miatt ilyenkor ideges, és sok távollétemnek nem látják-e kárát végső soron családom tagjai? A többletmunka csakugyan szükséges családom javára vagy pusztán az erőnket meghaladó luxus vágya, a korunkra annyira jellemző anyagiasság, egymás túllicitálásának vágya sugallja-e?
• Munkahelyemen hitem szellemében viselkedem-e? Igyekszem-e eloszlatni a munkatársak közti ellentéteket, és nem szítom-e én magam is azokat? Nem adtam-e másnak erkölcstelen tanácsot? (pl. válás, abortusz, lógás a munkából stb.) Nem terjesztek-e erkölcstelen légkört? (viccekkel, ivászattal, trágár szavakkal, stb.) Beosztottjaimmal nem vagyok-e önfejű, hatalmaskodó? Engedem-e kibontakoztatni tehetségüket? Kollégáimat igyekszem-e barátságos viszonyban lenni? Elismerem-e képességeiket, tehetségüket? A kezdőket, ügyetlenebbeket segítem-e? Van-e érzékem ahhoz, hogy észrevegyem, ha valami (talán családi ügy) nyomasztja őket?Őszintén igyekszem-e ilyenkor segítségükre lenni?
• Főnököm ellen nem szítom-e a hangulatot? Mások bizalmával nem élek-e vissza: megtartom-e mindenki iránt a teljes diszkréciót? Másnemű kollégáim iránti viselkedésem megfelel-e a házassági hűség szellemének?
• Munkahelyi kellemetlenségeimet nem azzal vezetem-e le, hogy családomban vagyok ideges, indulatos? Házastársam és gyermekeim munkahelyi-iskolai problémáit odafigyelve meghallgatom-e? Tudom-e, hogy ha nekem elmondhatták bajaikat, ezzel részben már meg is könnyebbültek, még ha közvetlenül nem is tudok helyzetükön változtatni? Viszont: gyermekeim iskolai bánatain nem azzal könnyítek-e; hogy indokolatlanul aláásom a pedagógus tekintélyét?

Külsőm, egészségem

• Ügyelek-e arra, hogy külsőm gondozott legyen? Ügyelek-e testem, hajam, körmöm, ruhám tisztaságára? Mosakszom, fürdöm-e rendszeresen? Ízlésesen és koromhoz illően öltözködöm-e? Nem viszem-e túlzásba a luxust az öltözködés terén?
• Odahaza nem hanyagolom-e el a külsőmet? Nem ülök-e le étkezni munkaruhában, piszkos kézzel? Jól érzi-e magát férjem-feleségem, ha velem látják?
• Ügyelek-e testi egészségemre: elegendő mozgás, fizikai munka, sport? Ügyelek-e épségemre közelkedés közben? Amennyiben nem érzem magam egészségesnek, elmegyek-e orvoshoz, vagy felelőtlenül fertőzöm környezetemet, megvárom míg súlyos baj és tragédia következik be?
• Alszom-e eleget? Nem vagyok-e rabja valamilyen szenvedélynek, kábítószernek?
• Ha nem tudom abbahagyni a dohányzást, akkor olyan helyen teszem-e, ahol ez másoknak kellemetlen, sőt káros?

Szellemem

• Igyekszem-e magam nemcsak szűkebb szakmámban, de az általános műveltség terén is tovább képezni? Nem vagyok-e, vagy nem tartanak-e szakbarbárnak?
• Hitbeli ismereteim nem rekedtek-e meg kezdetleges fokon? Igyekszem-e magam e tekintetben is tovább képezni: könyvek, vallási folyóiratok, rendszeres olvasásával, Szentírás olvasásával, közösségi összejövetelekkel, előadások hallgatásával?
• Merek-e közösségben, pl. templomban is felolvasni, előimádkozni?
  
• Társaságban merek-e megszólalni? Vagy ellenkezőleg: nem igénylem-e, hogy mindig én beszéljek? Tudok-e másoktól tanácsot, véleményt, kritikát kérni vagy elfogadni? Nem sértődöm-e meg a kritika miatt; nem feltételezem-e, hogy csakis nekem lehet igazam? Tudok-e hallgatni akkor, ha beszédemmel esetleg ártanék?
• Nem pocsékolok el túl sok időt haszontalanságokkal? Tisztában vagyok-e azzal, hogy az állandó tévénézés, internetezés lassacskán megbomlasztja a családtagok közti szerető érintkezést, felszínessé tesz minket?

Lelkem

• Vallási meggyőződésemben nem vagyok-e megalkuvó, felszínes? Mások vallási, világnézeti meggyőződését tiszteletben tartom vagy kigúnyolom, lenézem?
• Nem adok-e helyt lelkemben olyan érzésnek, hogy vallásom, származásom, nemem, műveltségem miatt felsőbbrendű, értékesebb vagyok más embereknél? Vagy nincs-e valami miatt kisebbségi érzésem?
• Ismerem-e a vallásom, Egyházam tanítását? Problémáim esetén tanácsot kérek-e olyasvalakitől, aki jobban ért hozzá? Utánaolvasok-e az interneten hivatalos, megbízható oldalakon?
• Hálás vagyok-e Istennek hitemért? Ha kell, kiállok-e védelmében? Viszont túl kenetes magatartásommal nem riasztok-e tőle vissza másokat?
• Redszeresen járulok a szentgyónáshoz, és minden szentmisén szentáldozáshoz? Pontosan érkezem-e vasár- és ünnepnapi misékre? Megvárom-e a szentmise végét?
• Szentmise alatt hol foglalok helyet a templomban? Félreértett alázatból olyan hátul, amennyire csak lehet, mert nem érzem át, hogy másokkal itt közösségben vagyok? Vagy (hacsak nem vagyok mozgássérült) udvariatlanul a pad szélén, akadályozva másokat, hogy mellém üljenek? A szentmiséken részt veszek-e a közösség imájában, énekében? Vállalok-e aktív szolgálatot a szentmisén (pl. felolvasás, ministrálás, harangozás)? Családom tagjaival időnként megbeszéljük-e a beszédben hallottakat? (Nem kritikai, hanem lelki szempontból). Megyek-e néha hétköznap is szentmisére?
• Hogyan alakítjuk a családi, közös imát? Imádságom kizárólag kérő ima vagy kötött imaszöveg, vagy próbálok-e Istenhez saját szavaimmal is fordulni, neki mindenért köszönetet mondani, vagy akár csak kis ideig a jelenlétére gondolni? Tudok-e a család előtt a jó Istentől hangosan is bocsánatot kérni? Imádkozom-e házastársamért és gyermekeimért külön-külön is? Szoktunk-e legalább havonta egyszer közösen egy kis részt olvasni a Szentírásból?
• A felebaráti szeretet megnyilatkozik-e szavaimban és tetteimben családom, rokonaim iránt? Barátaim, munkatársaim iránt? Rosszakaróim iránt?
• Észreveszem-e saját környezetemben, hogy kik szorulnak testi-lelki segítségemre – gyermekeket, öregeket, betegeket, magányosokat? Törődöm-e (az ajándékozáson túl keresztgyermekeimmel: Beszélgetek-e velük: érdeklődöm-e egyéniségük fejlődése iránt?
• Kész vagyok-e rugalmasan változtatni terveimen, ha másoknak szükségük van segítségemre? Van-e érzékem ahhoz, hogy észrevegyem mások ki nem mondott gondjait, és igyekezzem segítségükre lenni?
• Nem élek-e vissza mások bizalmával? Tudok-e titkot tartani?  Kerülöm-e beszédemben a közönséges, káromló, szitkozódó, gúnyolódó, trágár szavakat, kifejezéseket? Nemcsak családomban, de a munkahelyemen is, – még akkor is, ha ott ez a stílus? Könnyen és gyakran elvesztem-e önuralmamat? Kész vagyok-e másoktól bocsánatot kérni, és magam is kész vagyok szívből kiengesztelőd­ni, még akkor is, ha valaki forma szerint nem kért bocsánatot?
• Van-e lelkivezetőm? Van-e állandó gyóntatóm?

Egyházközségem

• Részt veszek-e valamelyik egyházközség munkájában? Bekapcsolódom-e valamelyik munkacsoport életébe, tevékenységébe? A munkában is lehet rám számítani? (templom és plébánia körüli munkák, takarítás? Stb.) Önként jelentkezem vagy csak hosszas unszolásra, noszogatásra mozdulok?
• Részt veszek-e az egyházközségi programokon? (lelkinap, lelkigyakorlat, zarándoklat, templomban meghirdetett programok, kirándulás stb.) Csak néző vagyok, kritizálok, szeretetlen megjegyzéseket teszek vagy mindent megteszek, segítek, tevékenyen közreműködöm a feladatokban, szervezésben? Megköszönöm-e a közösségünkért fáradozók szolgálatát vagy csak "kritikus szemmel" nézem őket?
• Imádkozom-e minden nap egyházközségünkért, szenvedéseim, fájdalmaim felajánlom-e érte? Az anyagiak terén is – mivel önfenntartók vagyunk – magaménak érzem-e egyházközségün­ket? Az egyházi hozzájárulást (~egyházi adót) befizetem-e? (Ideális esetben: az évesjövedelem 1%-a!)
• Igyekszem-e jó viszonyban állni papjainkkal? Imádkozom értük?

Férjem / feleségem – házasságom

• Tisztában vagyok-e azzal, hogy a tartós jó házasság nem magától értetődő, természetes dolog, hanem Isten természetfeletti segítségének köszönhető? Szoktam-e hálát adni Istennek a házasságomért?
• Szeretem-e házastársamat úgy, mint régen? Sőt tudom-e jobban szeretni, mint régen? Igyekszem-e neki még most is tetszeni, és szívében ébren tartani irántam való vonzódását? (Tudatában annak, hogy a "szerelem" más kezdetben, és ismét más 20-30 év múlva). Külső jelét is adom-e szeretetemnek?
• Megemlékezünk-e házassági évfordulónkról (lehetőleg szentmisén való részvétellel) és egymás születés- és névnapjáról?
• Megőriztem-e iránta az oltárnál esküdött hűséget? Nem tettem-e ki veszélynek ezt a hűséget könnyelmű flörtöléssel?
• Észrevesszük és megköszönjük-e egymásnak az apró figyelmességeket is? Érdekel-e házastársam munkája, előmenetele, és segítek-e neki, amennyire tehetem? Bátorítom-e, ha elcsügged? Elnézem-e emberi gyengeségeit, nem hánytorgatom-e fel azokat állandóan? Elismerem, észreveszem-e értékeit, lelki-szellemi-testi tekintetben egyaránt? Nem tartok-e vele haragot? Nem beszélem-e ki hibáit mások előtt? Nem akarom-e állandóan javítgatni? (Saját hibáimat pedig nem ismerem be, vagy mindig kimagyarázom?)
• Teljesen bízom-e benne, és nem vagyok-e rá féltékeny? Nem titkolok-e el előtte dolgokat, amelyeket joga van tudni? Nem döntök-e családi kérdésekben az ő megkérdezése nélkül, kivételes vagy sürgős eseteket nem számítva, vagy ha ő nem is igényli a döntést?
• Kedves vagyok-e rokonai iránt?
• Házaséletünkben nem utasítom-e vissza ok nélkül hitvestársam közeledését? Nem keresem-e önzőn csupán saját kielégülésemet anélkül, hogy neki is örömet akarnék szerezni?
• Ha erkölcsi kérdés merül fel házaséletünkben, kitől kérek tanácsot? Ha közöttünk nézeteltérés támadt, képes vagyok-e vele nyugodtan beszélni, higgadtan meghallgatni kifogásait, érveit? Ha házasságom megromlott, észreveszem-e saját hibáimat is ezzel kapcsolatban? Készen állok-e és megteszek-e minden tőlem telhetőt házastársi békénk helyreállítására?
• Gondolok-e néha komolyan az élet mulandóságára, és arra a lehetőségre is, hogy nem én, hanem házastársam hal meg előbb? Kész vagyok-e fenntartás nélkül a jó Isten kezébe tenni jövőnket?

Gyermekeim

• Átérzem-e az édesanyai / édesapai hivatás nagyságát, szépségét? [Azt, hogy a jó Isten munkatársa lehetek, amikor nemcsak életemet, de lelki-szellemi értékeimet is továbbadom?]
• Tisztában vagyok-e azzal, hogy a szülői hivatás áldozatot, sok lemondást is jelent? Tudatosult-e bennem ez a felismerés házasságom kezdete óta? Vállalom-e ezt az áldozatot?
• Kényelemszeretetből, luxusigény miatt nem igyekszem-e kerülni a gyermekáldást? Családtervezésünkből nem hagytuk-e ki a Gondviselésbe vetett bizalmat?
• Tisztában vagyok-e azzal, hogy gyermekem nevelése (vallási nevelése is!) már egész piciny korában kezdődik? Találok-e időt arra, hogy gyermekeimmel külön is beszélgessek, ezernyi kérdésükre válaszoljak? Törődöm-e érzelmi nevelésükkel?
• Kimutatom-e szeretetemet irántuk? Jó példát adok-e gyermekeimnek: önzetlenségben, igazmondásban, kötelességteljesítésben, másokért élésben?
• Következetesek vagyunk-e a nevelésben? Egységesen neveljük-e gyermekeinket hitvestársammal? A nevelési problémákat megbeszéljük-e egymással?
• Nem veszekszünk-e a gyermekek előtt? Vagy ha mégis veszekedtünk előttük, utóbb érzékeltetjük-e velük, hogy ennek ellenére a szeretet, egymás megbecsülése megmaradt? (Így legalább annyi haszon lesz belőle, hogy a gyermek megtanulja: szülei is gyarló emberek!)
• Törődöm-e azzal, hogy gyermekeim mit olvasnak, milyen filmeket néznek meg, mit néznek a tévében, interneten, és mennyi ideig, kik a barátaik és játszótársaik, kikkel chat-elnek, mikor jönnek haza esténként? Nagyobb gyermekeinket bevonjuk-e közös családi ügyek megbeszélésébe? Igyekszünk-e szellemi-lelki értelemben is "nagykorúvá", azaz érett, felelős emberré nevelni?
• Elkényeztetjük-e gyermekeinket (=helyettük teszünk meg valamit), vagy életkoruknak megfelelő felelősségre neveljük. (Nem helyettük, hanem velük együtt tesszük, amihez nagyon "nincs kedvük".) Gondoskodunk-e arról, hogy hitoktatásban részesüljenek? Igyekszünk-e gyermekeinknek megfelelő társaságot szerezni, főleg a velünk hasonló felfogású családok összefogásával?
• Gyermekeim iskolai eredményeinek értékelésénél figyelembe veszem-e képességeiket? Jobban értékelem-e kedvességüket, leleményes szeretetüket, mint a versenyeken elért eredményeiket? Sikertelenségük, kudarcaik esetén mellettük állok-e, és bátorítom vagy csak kritizálom őket?
• Bevezetjük-e gyermekeinket, egész kicsi koruktól kezdve fokozatosan az élet titkaiba? A nemi élettel kapcsolatos természetes és ártatlan érdeklődésükre igyekszünk-e egész őszintén, feszélyezettség nélkül felelni? Inkább elébe megyünk-e kérdéseiknek, semhogy velük egykorú pajtásaiktól kérjenek felvilágosítást, és megrendüljön a szülők iránti bizalmuk? Okosan felkészítjük-e őket arra a lehetőségre, ami nagyvárosokban egyre gyakoribb, hogy beteges hajlamú személyek részéről durva látvány éri őket, ami bennük zavart okoz? (Erre már 8 év körüli gyereknél is gondolnunk kell!) Másnemű gyermekeinkkel is nyugodtan, természetesen és okosan tudunk-e a nemi életről beszélni?
• Egészségesen szemérmes légkör uralkodik-e családunkban, álszemérmes túlzások és prűdség nélkül? Önuralomra, edzettségre neveljük-e gyermekeinket? Nem adunk-e nekik e tekintetben rossz példát? (pl. dohányzás, alkohol stb.)
• Ha valami kérdésükre nem tudunk felelni, nem féltjük-e tekintélyünket attól, hogy ezt elismerjük? Nem akarjuk-e tekintélyünket azzal biztosítani, hogy gyermekeink előtt megjátsszuk a "mindentudót"?
• Tiszteletben tartom-e gyermekeim egyéniségét, akaratát? Ha velük nem vagyok azonos nézeten, tudok-e megfelelő, okos nagyvonalúságot tanúsítani? Rendelkezem-e a gyermekneveléshez feltétlenül szükséges humorral? Túlzott óvással, kényeztetéssel nem gátolom-e meg azt, hogy gyermekeim a későbbiekben el tudják viselni az élet kisebb-nagyobb kellemetlenségeit, fájdalmait?
• Ránevelem-e őket, hogy az étkezésben ne fínyáskodjanak (amint mi, a szüleik sem tesszük), és ne legyenek válogatósak, kényeskedők? Igyekszem-e velük megértetni, hogy a család, a testvérek, a szülők korlátozott anyagi helyzete miatt sokszor le kell mondaniuk olyan játékokról, luxustárgyakról, utazásokról, amikben osztálytársaiknak esetleg részük van? Viszont: ráneveljük-e őket, hogy igényesek legyenek szellemi, kulturális értelemben? Tudjuk-e, hogy legjobb nevelés a saját példánk?
• Hitelesen mutatjuk-e be nekik, hogy életünk középpontjában Isten áll?
• Mi magunk is tisztelettel vagyunk-e saját szüleink és házastársunk szülei iránt? Türelmesen el tudjuk-e viselni idős szüleink emberi gyengeségeit? Igyekszünk-e gyermekeinket ránevelni a nagyszülők iránti szeretetre, szolgálatkészségre? Kifejezzük-e hálánkat a nagyszülők iránt, hogy sok mindenben segítségünkre voltak és vannak? Nem vagyunk-e velük szemben hálátlanok? Törődünk-e velük, támogatjuk-e őket anyagilag is?
• Ha – saját hibánkon kívül – rossz viszony állna fenn házastársam és szüleim közt, házastársam oldalán állok-e? Igyekszem-e saját szüleimet jobb belátásra bírni? Tisztában vagyok-e azzal, hogy ezzel ellentétes magatartásom házasságom alapjait veszélyeztetheti?
• Nem vetem-e gyermekeim szemére az esetleges hálátlanságot? Nem kívánok-e tőlük túlzott tiszteletet szüleik iránt? Tudom-e, hogy gyermekeikben a szülők megláthatják saját erényeiket és hibáikat?

[A fentebbi írás szerkesztett változata a Pesti Ferences Templom által közzétett lelkitükörnek. Eredeti írás: https://pestiferences.ferences.eu/gyontatas/lelkitukor/lelkitukor-szuloknek/ ]