Hamvazószerda

A szent 40 nap kezdete, amely nevét arról a hamuról kapta, melyet a szentmiséken megáldanak, majd a püspökök és papok a hívő nép fejére szórnak mondván: "Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel!" Mert az első bűn elkövetése után ez mondta az Úr Ádámnak: "Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld  miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, – mert por vagy, és visszatérsz a porba!"(Ter 3, 17-19)

A megáldott hamu jelét kérve elismeri a ember, hogy földi élete porból származik és testi valósága a halál után enyészetnek indulását, és hogy mindez a bűn következménye. Ez a szentelmény az Egyház áldó áldó imádsága által erőt nyer arra, hogy az ember lelkében az igaz bűnbánatra való hajlandóságot felébressze és a megtérés útjára hívja.

A hamuval való megintés a zsidó nép életében is a bűnbánat jele volt az ószövetségi időkben. A hamu ugyanis jól kifejezi a földi mulandóságot és így alkalmas arra, hogy bűnbánatra intse az embert. A keresztények az első századokban csak a nyilvános vezeklők homlokát szórták meg  hamuval a böjt kezdetén a gyász és vezeklés jeléül, majd a IX. századtól a hívők egyre többen közéjük álltak és meghamvazkodtak, ezért a X. században II. Orbán pápa rendelte el, hogy hintsék meg hamuval a hívőket: papokat és világiakat egyaránt.

A SZENT MÁRTON PLÉBÁNIA TERÜLETÉN EZEN A NAPON 
NAGYBÁRKÁNYBAN, 18:00-KOR KEZDŐD SZENTMISE KERETÉBEN
 VÉGEZZÜK A HAMVAZKODÁS SZERTARTÁSÁT.